2017. július 6., csütörtök

Fabio Geda: A tengerben élnek krokodilok

Ismét egy régi adósságom pótlom. Még anno a fősulin igen az már nem ma volt egy csoporttársam ajánlotta. Akkor valahogy nem érintett meg, de napjainkba annyira aktuális ez a téma, hogy elérkezettnek láttam az időt az olvasásra.



Enaiatollah Akbari Afganisztánban született. Ez a könyv az Ő történetét meséli el nekünk. Teljesen tárgyilagosan, minden érzelemtől mentesen. A könyv kb 8 év történetét foglalja össze, mely során eljutunk Afganisztánból Olaszországba. Úgy érzem köszönettel tartozunk Fabio Geda-nak, hogy ezt a történetet mindenféle érzelemhajhász klisé nélkül írta meg. Lehetőséget kínál nekünk a másik oldal szemszögéből is megismeri a történetet. Számomra ez egy olyan történet amit mindenkinek kötelezővé tennék. Igen olvassuk el, nézünk magunkba és talán utána ítélkezzünk. 



Napokkal az olvasás után is elevenen él bennem Einaté története:

Ha Afganisztánban látod meg a napvilágot, könnyen előfordulhat, hogy valaki kétségbe vonja a létezéshez való jogodat.
Apád egy gazdag embernek dolgozott, s meghalt; a kamionja rakományát elrabolták, helyette te lennél a kártérítés. Lassanként kinövöd a rejtekhelyet, melyet édesanyád ásott a krumpliverem mellett; így hát egy nap bejelenti, hogy elutaztok. Elkísér Pakisztánba, megsimogatja a fejedet, szavadat veszi, hogy jóravaló ember válik majd belőled, s magadra hagy.

Ekkor Einaté tíz éves. Anyaként elgondolkodtam, ha én ilyen helyzetbe kerülnék és ott hagynám a kisfiam egy ilyen helyen, hogyan lenne tovább? Einaté édesanyának gondoskodni kellett még a nővéréről és az öcséről. Szabad már itt az elején elítélnem Őt?  Szabad már most ítélkeznem? 
Nem! Én mégis ítélkeztem és olvastam tovább Einaté történetét.
Azt kell mondjam a kisfiút a szerencse soha nem hagyta el. Nem is hiszem, hogy ezt máshogyan túl lehet élni. Az új helyén az emberek hamar rájönnek mennyire szorgalmas fiú így nem dobják ki az utcára. Munkát és fedelet, élelmet biztosítanak neki. Ám Ő ennél többre vágyik.
Érdekes volt olvasni, hogy mennyire szeretne tanulni. Szinte végig ebbe hitt, a tanulás utáni vágy adott neki egy kis plusz erőt.
Amikor az iskolájáról mesél Fabionak, számomra az volt a könyv egyik legszomorúbb része.

Így tovább áll barátjával. Kezdetét veszi a "kaland" Irán, majd Törökország és Görögországba menekül. A menekülésről, embercsempeszékről, korrupcióról olyan természetesen beszél, mintha az időjárásról lenne szó. Tényeket közöl. Ez a valóság!
A legmegrázóbb rész:
Amikor egy kamionban kell 3 napon át felhúzott térdel ülniük. Annyi helyük sem volt, hogy a karját megmozdítsa. A 3 napra kaptak egy üveg vizet és egy üres palackot. Gondolom nem kell részleteznem mire. Így utaznak 3 napon keresztül egyszer sem állnak meg. Nem kapnak másik palack vizet, nincs napfény, nincs levegő.
Számos ehhez hasonló részletet megoszt velünk olvasókkal. Nekem volt, hogy félre kellett raknom. Nem bírtam olvasni. Szerintem a kamionos sztoriból rájöttetek, igen nem mindenki éli túl. Igen emberek elmennek, elfordítják a fejüket, de szerencsére mindig voltak és lesznek akik segítenek. Sokszor elégvolt csak egy jó szó vagy egy útbaigazítás. Einaté örök hálával emlékszik ezekre az emberekre.
Ezt a sok szörnyűséget humorral próbálja ellensúlyozni. Bár én nem tudtam még mosolyogni sem, de értékeltem az igyekezetét.

Sok sok év bolyongás után a mi kis hősünk elérkezettnek látja az időt, hogy találjon egy olyan helyet amelyet otthonának tud majd nevezni. Így megérkezünk Olaszországba. Talál egy kedves családot és a történetben először azt hiszük, végre jóra fordulhat minden.
Elérkezünk egy sorsfordító részhez. Megpróbál menedékjogot kérni. A tanács nem igazán látják ezt indokoltnak és ekkor kisfiú aki ekkor már tizenöt éves elmesél egy újabb történetet. 
A történet után én becsuktam a szemem és tudtam, hogy ez igaz. 
Majd ugrunk újabb pár évet és főhősünk elérkeznetek látja az időt, hogy felkeresse a családját....

Én ezt a könyvet mindenkinek ajánlanám. Nagyon aktuális témát mutat be nekünk. Érdemes megállni és elgondolkodni egy pillanatra, hogy nem mindenki története végződik úgy mint  Einaté.