2017. július 22., szombat

Jussi Adler-Olsen: Fácángyilkosok

Egy tóparti nyaralóban brutálisan meggyilkolnak egy testvérpárt. A rendőrség egy csoport gazdag és befolyásos családból származó diák között keresi az elkövetőket. A bizonyítékok azonban nem perdöntőek, így egy idő után vádemelés nélkül félreteszik az ügyet. Ám kilenc évvel később az egyik gyanúsított feladja magát, és beismeri, hogy ő volt a tettes. Az eset aktái valamiképp mégis az elfekvő ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztályt vezető Carl Mørck asztalára kerülnek, aki először arra gondol, hogy tévedésről van szó. Végül csak beleássa magát az esetbe, és rájön, hogy itt bizony bűzlik valami. A nyomok egy csapzott hajléktalanon, Kimmie-n keresztül az ország három leghatalmasabb férfijához vezetik. De a triumvirátus maga is kétségbeesetten kutat az utcán élő nő után, mert olyan tudás birtokában van, ami egy életre tönkreteheti őket. A hajtóvadászat kezdetét veszi…


Nagy rajongója vagyok a filmsorozatnak. Az eddig elkészült összes részt már többször láttam. Szeretem az ilyen típusú krimiket. Egyértelmű volt, hogy a könyvet is elolvasom. 
Ritkán mondok ilyet, de szerintem a film jobban sikerült mint a könyv. Ennek ellenére el fogom olvasni a többi Q-ügyosztályos részt.
Szeretem a Skandináv krimiket és kijelenthetem, hogy Jussi Adler-Olsen a kedvenceim közé tartozik. Szeretem azt a komor világot, amelyet bemutat nekünk. 


Az első szembetűnő változás az  Assad karaktere. A filmben teljesen más. Illetve Carl és Assad kapcsolata is lényegesen eltér a filmben. Nekem a könyvben Carl nem tűnt annyira komornak. Rose nagyon szórakoztató jelenség. Én sokat mosolyogtam rajta. A könyvben többet megtudunk a nyomozók múltjáról. Sok mindet megsejtett ami a filmből kimaradt.

Ez a rész kicsit kilóg a többi közül, mert itt már az elején tudjuk kik a gyilkosok. Csupán csak a hajszát követhetjük nyomon.
Ebben a részben rengeteg kegyetlenség van. Vannak emberek akiknek a hatalmuknál fogva mindet lehet. A karakterek szerintem zseniálisak. Brutálisak,kegyetlenek,őrültek. Legjobban szerintem Kimmi karaktere lett eltalálva. Igazából az Ő szemszögéből látjuk legtöbbször a történetet. Sajnálni nem tudtam, mert ugyanolyan kegyetlen mint a többi, de ahogyan a kis csomagját cipeli és amikor kiderül mi is van a csomagban attól én teljesen kikészültem. Még úgy is, hogy már láttam a filmet.

Jussi próbálja ezeket a nagyon beteg embereket valahogy emberi módon beállítani. Néha azt éreztem azt szeretné ha rájuk is áldozatokként gondolnánk. Én nem láttam ezeknek az embereknek a jó oldalukat. Szerintem akiben ennyi gonoszság lakozik, annak nem lehet megbocsájtani. 
Izgalmas volt a nyomozást végig követni. Hihetetlen, hogy ennyi év elmúltával is képesek megoldani az ügyet. Szerettem amikor a tanúk vagy a gyilkosok visszaemlékeznek egy egy részletre és végre összeáll egy nagy egészé.
A végére már annyira pörögtek az események, hogy le se tudtam tenni. Tetszett a lezárás. Ez a legjobb végszó amit a történet kaphat.

 Biztosan fogom folytatni a Q-ügyosztály történeteit, de inkább a filmeket folytatom. Remélem elkészítik az összes részt. 
Akik pedig most ismerkednek a skandináv krimikkel Jussi szerintem egy remek kezdés lehet.